Hogyan számítjuk ki az iparűzési adót?

Először is van egy főszabályunk, ami minden vállalkozásra (legyen az akár kicsi akár nagy) ugyanúgy vonatkozik, mégpedig az, hogy az árbevételből csak az anyagjellegű költségeket vonhatjuk le.

Adóalap = Árbevétel – Anyag költség – Eladott áruk beszerzési értéke – Alvállalkozók – Közvetített szolgáltatások – Alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés költsége

Ezt az adóalapot kell megszorozni székhelyünkön/ telephelyünkön érvényben lévő iparűzési adó mértékével, ami ugyebár maximum 2% lehet. De mivel az önkormányzatok szabad kezet kapnak a meghatározásában, ezért mindig meg kell nézni az aktuális település helyi adós rendeletét, mert lehet ettől kedvezőbb is a mértéke, illetve léteznek iparűzési adó mentes települések is.

Érdemes még azt is megnézni a rendeletben, hogy esetleg a mi önkormányzatunk vezetetett-e be adómentességi határt, vagy nem élt ezzel a lehetőségével. Ugyanis önkormányzati rendelet alapján mentes lehet a 2,5 millió forintos adóalapot el nem érő vállalkozás, illetve ha a háziorvos, védőnő vállalkozási szintű iparűzési adóalapja az adóévben a 20 millió forintot nem haladja meg.

A gyakorlatban milyen költségeket tudunk elszámolni az iparűzési adó alapjának legális csökkentéseként?

Ha pl. gyártással foglalkozunk, akkor ide tartozik az alapanyag, amiből elkészül a termék, vagy a csomagolóanyag, de a szerszámaink is, feltéve, hogy nem minősülnek tárgyi eszköznek (azok ugyanis nem vonhatóak le az IPA-nál).

Ha valamilyen szolgáltatást nyújtunk, akkor eléggé behatárolt, hogy mi is az, amit anyagköltségként tudunk kimutatni. Nagyjából csak a tisztítószerek és irodaszerek.

Ha kereskedők vagyunk, akkor a jó hír, hogy az áru, amit beszereztünk és ugyanolyan formában továbbértékesítünk, eladott árunak minősül, és levonható az IPA számításnál a bevételünkből.

Ugyanez a felállás akkor is, ha kiszervezzük a munkát, tehát mi a vevő felé az adott dolgot csak továbbszámlázzuk az árrésünkkel növelten. Ezek tipikusan az alvállalkozói teljesítések és közvetített szolgáltatások. Viszont ezek kapcsán a jövőbeni kellemetlenségek elkerülése érdekében körültekintésre intek minden vállalkozót és könyvelőjét, ugyanis nem minden minősül alvállalkozónak és közvetített szolgáltatásnak, amiről józan paraszti ésszel azt gondolnánk.

Például nagyon fontos feltétel az alvállalkozói teljesítéseknél, hogy az adóalanynak mind a megrendelőjével, mind pedig az alvállalkozójával a Ptk. szerinti írásban kötött vállalkozási szerződéses kapcsolatban kell állnia. Közvetített szolgáltatásnak pedig részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített szolgáltatás értéke minősül, amelynél tartalmi és formai követelmény, hogy az adóalany és megrendelője közötti írásos szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából pedig a közvetítés ténye egyértelműen megállapítható kell legyen.

Egy kis segítséget nyújt számunkra a 2443/2011. számú közigazgatási elvi határozat, ami szerint a számlából akkor tűnik ki a szolgáltatás közvetítésének ténye, ha saját és közvetített szolgáltatás nyújtása esetén a számlán külön sorban szerepel a saját és a közvetített szolgáltatás. Tehát az ilyen és hasonló feltételek teljesülését mindig körültekintően mérlegeljük, mert nagyobb tételek esetén rendre ellenőrzik is azokat az önkormányzatok.

A főszabályon túl viszont vannak speciális, azaz egyszerűsített módszerek is az iparűzési adó alapjának meghatározásához, amelyek köre 2023-tól igencsak leszűkült. Megszűnt ugyanis a 8 millió forint alatti árbevétellel rendelkező vállalkozások 80%-os szabálya, valamint az átalányadózók és a katások saját szabálya is, tehát ezen módszereket kizárólag a 2022-es adóévre vonatkozóan lehetett utoljára alkalmazni.

Nézzük akkor, jelenleg milyen lehetőségek állnak még a rendelkezésünkre!

1. A kivásoknak van egy saját módszerük, mégpedig:

Adóalap = KIVA alap x 120%

Mivel a KIVA alap teljes mértékben eltér az árbevételtől, ezért általánosságban kijelenthetjük, hogy a kivások számára, ez szokott a nyerő módszer lenni, amivel a főszabályhoz képest rengeteg iparűzési adót meg tudnak spórolni.

2. 2023-tól bevezettek egy új egyszerűsített sávos adóalap megállapítási módszert, ami nagyban hasonlít a katások régi, úgynevezett tételes IPA-jához, csak ezt most bármely kisvállalkozás választhatja, ha belefér a meghatározott árbevétel-keretbe. Az alábbi három sávot különböztetjük meg:

12 millió Ft alatti árbevétellel rendelkező vállalkozások: önkormányzatonként 2.500.000 Ft x 2% (max.) = 50.000 Ft/év

12-18 millió Ft közötti árbevétellel rendelkező vállalkozások: önkormányzatonként 6.000.000 Ft x 2% (max.) = 120.000 Ft/év

18-25 millió Ft közötti árbevétellel rendelkező vállalkozások, vagy 18-120 millió Ft közötti kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végzők: önkormányzatonként 8.500.000 Ft x 2% (max.) = 170.000 Ft/év

Ennél a módszernél a 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan kell kiszámítani a bevételt. Ezt a sávos módszert én egyébként tipikusan csak annak ajánlom, aki biztosan tudja, hogy 2.500.000 forint felett lesz az árbevétele, és nem nagyon lesz anyagjellegű költsége, azaz főként szellemi tevékenységet végez.

Akinek pedig sok az anyagjellegű költsége, ott mindenképpen matekozni kell, mielőtt ezt a módszert választjuk. Az induló vállalkozók pedig nagyon szerencsés helyzetben vannak, mert ők ígyis-úgyis az első éves bevallásukban kell, hogy eldöntsék, e szerint vallanak-e be, vagy pedig a főszabály szerint. Így ők a tényleges számadatok alapján már könnyebben tudnak dönteni arról is, hogy akár következő évekre is jó lehet-e számukra ez a módszer.

Fülöp Olga, a Számpatikus,

"az online bizniszek adózási szakértője"